A Mixtape újragondolja a hangulatos semmittevést a ’90-es évek tinivilágában

A legtöbb kalandjáték középpontjában egy nagy rejtély megfejtése vagy egy elveszett ereklye megtalálása áll. A hamarosan megjelenő Mixtape azonban, az Annapurna Interactive kiadásában, egy teljesen más utat jár be. A játék a fiatal barátok utolsó közös napjainak kalandjait meséli el, mielőtt szétválnak útjaik. Ez egy olyan narratív kaland, amely rávilágít arra, hogyan képes a zene összekovácsolni az embereket, és mennyire izgalmas lehet néha a bajba keveredni.

A The Artful Escape alkotóinak, a Beethoven and Dinosaur fejlesztőstúdiónak ez az új műve számos szempontból egy tisztelgés a kilencvenes évek amerikai kultúrája és a külvárosi lázadó ifjúság előtt. A játék rendezője, Johnny Galvatron elmondta, milyen kihívást jelentett a videójátékokban megfogalmazni azt a „tétlenség” érzését, amely a tinédzserkor szerves része.

„A tétlenséget nehéz felfedezni egy videójátékban, és az egyik érdekes dolog a tinédzserkorban, hogy sokat lóg az ember, és néha ez egyszerűen szar,” mondta Galvatron. „Imádom, hogy készítettünk egy játékot, amely ezt a tétlenséget mutatja. Egy igazi kihívás volt olyan tempót találni, amely egy Wayne’s World vagy Richard Linklater Dazed and Confused hangulatú filmből inspirálódik, de közben izgalmas marad egy videójáték számára.”

A múlt hangulatának felfedezése

A kilencvenes években játszódó történet Rockford-ról és barátairól, Slater-ről és Cassandra-ról szól, akik egy utolsó kalandra indulnak, mielőtt belépnének a felnőttkor kapuján. Rockford New Yorkba készül költözni, hogy zenészi álmát kövesse, és eközben a barátaival együtt felidézik közös emlékeiket. Ezek a játékban játszható mini-játékokként és interlúdiumokként jelennek meg, amelyeket a Devo, a Joy Division és a Siouxsie and the Banshees zenéje hajt. Ezek a szegmensek tulajdonképpen felnagyított, zene által fűtött emlékek, amelyek pontosan azt a tinédzser érzést ragadják meg, amikor minden apró pillanat hatalmasnak és végtelenül fontosnak tűnt.

Az egyik emlékezetes jelenetben a baráti társaság autóval robog a városon át, hogy gyorsételt szerezzen. A játékosnak nincs konkrét utasítása, csak a zene ritmusára kell bólogatnia és öklével ütögetnie. Ez a rész egyben egy vicces hommage is olyan filmeknek, mint a Pulp Fiction, ahol a háttérben vetített tájak segítségével oldották meg az autós jeleneteket. Egy másik részben Rockford és Slater egy fényképes automata előtt próbálja a legjobb vagy legviccesebb képeket elkészíteni, ami egyaránt mutatja a játék könnyedségét és szívességét.

Azonban nem minden csak tréfa és kacagás. Egy másik emlékben a barátok WC-papír gurigákkal dobálják meg az iskolaigazgató házát, ami váratlan fordulatot vesz, amikor egyikük vállalja a felelősséget, hogy Rockford-ot megvédje az eltanácsolástól. Ez egy meglepően szívszorító és komoly pillanat, amely egyben előrevetíti a karakterek között feszülő konfliktusokat is. Ezek a részletek mutatják meg, hogy a Mixtape nem csupán egy nosztalgiautazás, hanem egy érzékeny és hiteles életkorrajz.

Egy korszak hangulatának megörökítése

A Mixtape egyértelműen meg akarja ragadni egy korszak hangulatát, és a fejlesztők szeretetét az akkori amerikai filmek és popkultúra iránt. A játék az úgynevezett MTV-generáció érzését, valamint a média és a fiatalok érzelmi kifejezésének egyesülését idézi. Ez megmutatkozik a játék sajátos szerkesztési stílusában is, amely egyfajta „vegyes technikájú, folyékony televízió” megközelítés, ahol TV-műsorok és filmek klipjei vágódnak be, hogy hangsúlyozzák az érzelmi és komikus pillanatokat. Rockford karaktere pedig Ferris Bueller módjára narrálja a történéseket, közvetlenül a játékoshoz szólva.

Tekintve, hogy a videójáték-adaptációk manapság rendkívül népszerűek, a játék rendezője, Johnny Galvatron már beszélgetett egy lehetséges filmváltozat lehetőségéről is. „Az Annapurna egyben filmvállalat is, és vannak kapcsolataik. Hidd el, azok a megbeszélések kibaszottul viccesek,” mondta a rendező. „Amikor az emberek bemutatják az ötleteiket, az szuper menő. Azt mondanám, igen, elképzelhető, hogy lesz ilyen. Valószínűleg én teljesen kivonulnék a folyamatból.”

„Amikor videójátékot fejlesztesz, változtatnod kell rajta, hogy jobban működjön a médiumban,” folytatta. „Szerintem, amikor túlságosan ragaszkodnak a játék működéséhez, az néha összeomolhat. De igen, ha lenne valami adaptációs terv a Mixtape-ből, valószínűleg én távol maradnék tőle.” A játék így is egy őszinte tisztelgés a kilencvenes évek előtt. Bár manapság gyakori a nosztalgia-csaliként való üzletelés, a Mixtape mélyebb üzenetet hordoz magában. Részt venni ezekben a fiatalkorunkat meghatározó, nagyobb-nál-életnek tűnő pillanatokban igazán izgalmassá tette számomra a játék várakozását. Remélem, a végső játék egy olyan kalandot nyújt, ahol igazán kiélvezhetem azokat a céltalanul eltöltött, baráti összejöveteleket. A Mixtape idén érkezik PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X|S-re.

Forrás: Engadget.com ↗̱