Miért kap Batman egy új játékot és Superman még 19 év után sem?

A Batman népszerűsége vitathatatlan. A sötét, magába forduló hős nemcsak, hogy hihetetlenül marketingszerű, de alapkoncepciója is kiválóan alkalmas videójátékok megalkotására. A különféle kütyük, az osonás, a nyomozás és a kézitusa zökkenőmentesen fordítható át játékmechanikákká. Emiatt láthattunk már számtalan Batman-játékot, és most, egy új Arkham-játék pletykáival és a hivatalosan bejelentett Lego Batman: Legacy of the Dark Knight című játékkal a lista tovább bővül. Batman egyértelműen a rajongók kedvence, és játékai rendkívül szórakoztatóak, különösen az Arkham trilógia. Úgy tűnik, nem lankad a lendület ennél az ikonikus DC-hősnél, akár főszereplő játékokról, spin-offokról, akár filmekről van szó.

Batman azonban nem az egyetlen hős a DC univerzumában, és elegem van abból, hogy ő kapja az összes figyelmet. A DC-nek bőven volt ideje felkészülni arra, hogy más hősöket is reflektorfénybe helyezzen, és most tökéletes alkalom arra, hogy egy adott szuperhős 19 év után végre kapjon egy saját játékot.

Nem arról van szó, hogy Batman ne lenne érdemes a figyelemre, hanem arról, hogy itt az ideje, hogy más hősök is kapjanak esélyt. A DC képregényeinek gazdag tárházában rengeteg olyan karakter van, akik egyedi képességeikkel és történeteikkel friss szeletet vihetnének a videójátékok világába. A folyamatos Batman-túlözás egy ponton már unalmassá és egyoldalúvá válik.

Miért Superman érdemelne játékot Batman helyett?

Az utolsó igazi Superman-játék, nem számítva az olyan címeket, mint az Injustice vagy a Suicide Squad: Kill the Justice League, ahol mellékszereplő, a Superman Returns volt. Ez a Xbox 360 és PlayStation 3 korszakban megjelent játék volt az utolsó alkalom, amikor az Acélember saját játékot kapott. Ezzel szemben Mr. Wayne gyakorlatilag minden pár évben kap egy új játékot. Ez igazságtalan. Superman egyértelműen az egyik legelismertebb képregényfigura, nemcsak a DC-n belül, hanem általánosságban is.

James Gunn Superman filmje pontosan azt bizonyítja, hogy Clark Kent mögött hatalmas potenciál rejtőzik, és megérdemli, hogy magasra szárnyalhasson egy videójátékban is. A film rámutatott, hogy Superman az a hős, aki másokat is inspirál a felemelkedésre és a jó dolgok elfogadására. Egy mindennél nagyobb szimbólum, aki emlékeztet minket arra, miért is léteznek és számítanak a hősök. Ezzel szemben Batman számomra túlértékelt, cinikus, és egy olyan esztétikához vonz, amely manapság számtalan videójáték-főhőst jellemez. Túl rideg és erkölcsileg szürke egy olyan korban, amelyben erre nincs szükségünk.

A folyamatos Batman-központúság egyben kreatív szempontból is problémás. A játékfejlesztők kényelmesebben érzik magukat a sötét, földhözragadt Gotham City világában, mintsem kockáztatnának egy olyan játékkal, amely az Acélember világméretű kihívásait és fényes optimizmusát kellene, hogy megfogalmazza. Ez azonban pontosan azt jelenti, hogy itt az ideje megbolondítani a formát.

Superman mint erőfantázia és emberi történet

Amikor Supermanre gondolunk, mindig az ikonikus sorok jutnak eszembe: „gyorsabb egy puskánál, erősebb egy mozdonynál, képes magas épületeket egy ugrással legyőzni”. Superman az egyik legerősebb képregénykarakter, akit valaha alkottak, és egy videójátéknak ezt kell tükröznie. Az övé valódi hitelesség és a játékélmény kulcsa az, hogy teljes mértékben átadjuk a szupererejének érzetét. Szeretnék képes lenni átrepülni hatalmas tájakat, megküzdeni erős ellenfelekkel és átélni az életmentés izgalmát.

Ez azonban csak az egyik oldala. Superman másik lényeges aspektusa az emberiessége. Clark talán kriptoni, de szíve-lelke ugyanolyan ember, mint bárki más a Földön. Egy játéknak mélyebbre kell ásnia, mint a puszta erő és sebezhetetlenség. Szeretném átélni egy olyan karakter küzdelmeit, aki küzd az identitásával és a hovatartozásával, aki tehetetlennek érzi magát a tragédia előtt. Olyan narratívára van szükség, amely ötvözi a világmegrázó tényezőket az újságírói munkával, az erkölcsi dilemmákkal és a kapcsolatok ápolásával. Superman játéka fényt, reményt, együttérzést és kemény döntéseket hozzon arról, hogy milyen védelmező szeretne lenni.

Egy jól megírt Superman-játék nem csupán egy akciópack, hanem egy karakterdráma is egyben. Lehetőséget adna arra, hogy a játékos ne csak külsőleg, hanem belsőleg is megismerje Supermant. Hogyan együttérez a hétköznapi emberekkel? Hogyan viseli el hatalmas erejének terhét? Ezek a kérdések tennék igazán mélyé és felejthetetlenné a játékélményt.

A kihívások leküzdése és egy Superman-játék megvalósítása

Be kell vallanom, ez nem könnyű feladat. Hiszen eddig még nem készült igazán jó és kielégítő Superman-játék. A hatalmas ereje önmagában is nehézzé teszi a játék egyensúlyát. Az egyik megoldás a kriptonit gyakori használata lenne, de ez csak kiútkeresés és elveszi az egész lényegét. A másik, hogy olyan erős ellenfeleket vezetünk be, akik felveszik a harcot Supermannel, de ez ismét csak elvonja a figyelmet az ő sajátos voltáról.

A megoldás nem az, hogy megfosztjuk Supermant egyediségétől, hanem az, hogy újragondoljuk a kihívást, a feszültséget és a tétet. Persze, Superman egyedül is elintézhetne egy egész sereget. De mi van, ha választania kell egy lezuhanó repülő megállítása és egy gonosztevő üldözése között? Vajon egyetlen személy, mondjuk Lois Lane védelme fontosabb, mint száz ember megmentése? Egy Superman-játéknak az erkölcsi dilemmákra, nehéz döntésekre és a prioritások kezelésére kell fókuszálnia.

A harc tekintetében is számos módja van a feszültség és a kihívás növelésének. Erős ellenfelek lehetőséget adhatnak Clark teljes erejének kibontakoztatására. A környezeti veszélyforrások olyan helyzeteket teremthetnek, ahol a teljes erőbedobás nemkívánatos következményeket és áldozatokat eredményezhet. Ahelyett, hogy egy ellenfelet kellene legyőzni, Superman egyszerűen csak az életek mentésével foglalkozhatna a csatatéren.

Egy Superman-játékban az élvezet forrása nem csupán a szupererők használatában kellene, hogy rejlenjen, hanem azok alkalmazásának módjában. Sokkal szívesebben játszanék egy szorosan a történetre épülő játékkal, ahol megtestesíthetem Supermant, mint egy nyílt világű játékkal, ahol csak körberepkedök és elverek pár gazembert. Amíg a Batman-játékok a világ legjobb nyomozójává válnak és a bűnözők megfélemlítésére fókuszálnak, addig Superman játékának a világ legnagyobb védelmezőjévé válásról és olyan döntések meghozataláról kellene szólnia, amilyenekkel egy közönséges hős soha nem szembesül.

Egy ilyen játék sikerének kulcsa a fejlesztők kreativitásában és bátorságában rejlik. Nem szabad a bejáratott Batman-receptet másolni, hanem egy teljesen új játékélményt kell teremteni, amely hűen tükrözi Superman lényegét. A technológia ma már lehetővé tenné egy hatalmas, élő Metropolis megteremtését, ahol a játékos valóban szabaddá válhat. A történetnek pedig nem kellene elfeledkeznie Clark Kent emberi oldaláról sem, hiszen éppen ez teszi őt olyan különlegessé.

Összességében tehát nem arról van szó, hogy Batman ne kapjon több játékot, hanem arról, hogy itt az ideje a változásnak. A videójáték iparnak szüksége van egy friss, inspiráló szuperhősre, aki kilép a sötétből és a fény felé repít minket. Superman tökéletes jelölt erre a feladatra. A kérdés csak az, hogy van-e elég bátorság a fejlesztőkben és a kiadókban ahhoz, hogy vállalják ezt a kockázatot. Reméljük, hogy nem kell további 19 évet várnunk a válaszra.

Forrás: ComicBook.com ↗̱