A japán kisváros lidérces hasonmásában készíthetsz hátborzongató fényképeket a SOMBRAS negatív kockáin

A japán kisváros lidérces hasonmásában készíthetsz hátborzongató fényképeket a SOMBRAS negatív kockáin

Van valami megmagyarázhatatlan varázsa az analóg fényképezésnek. Körülbelül másfél éve vettem egy kompakt 35 mm-es filmes fényképezőgépet, mert ráuntam, hogy a telefonommal készítek képeket az emlékek megörökítése céljából, amiket aztán szó szerint soha többé nem nézek vissza. A filmnek egyszerűen lelke van, amit technikai okokból nehéz digitálisan visszaadni, de a mechanikai élményt annál inkább. Itt lép a képbe a SOMBRAS: negative frames, egy enyhén horrorisztikus fotós játék, amely egy japán-spanyol fotóhallgató történetét meséli el.

A játék főszereplője Shiomi Alterio, aki szülei válása és egy európai költözés után édesapjával él egy csendes japán kisvárosban. Az élet azonban váratlan fordulatot vesz, amikor Shiomi hirtelen a világ egy alternatív, jóval hátborzongatóbb verziójában találja magát. Ebben a nyugtalanító dimenzióban nem csupán a megszokott környezet válik idegenné és félelmetessé, hanem számos olyan női alak is felbukkan, akik pontosan úgy néznek ki, mint ő.

A menekülés kulcsa a fényképezőgépében rejlik. Shiominak meg kell örökítenie az összes furcsaságot, amivel csak találkozik ebben a kifordult valóságban, miközben barátságot kell kötnie ezekkel a titokzatos hasonmásokkal. A játék vizuális világa már önmagában is lenyűgöző, de az igazi csavart az adja, hogy hősnőnk egy analóg filmes gépet használ, és a felvételeket elő is kell hívnia.

A filmes fényképezés súlya és varázsa

A SOMBRAS egyik legérdekesebb mechanikai ígérete az analóg technológiából fakadó korlátozás. Mivel Shiomi filmtekercseket használ, a játékmenet valószínűleg beépít egyfajta súrlódást: csak korlátozott számú képet készíthetünk, mielőtt elő kellene hívnunk a filmet. Ez a megkötés tudatos jelenlétre és megfontolt komponálásra kényszeríti a játékost, ami tökéletesen leképezi a valódi filmes fotózás filozófiáját.

A filmmel való fényképezés szépsége éppen abban rejlik, hogy az ember megtanulja, mit akar valóban látni, és válogatós lesz a pillanatokkal. Nem lövöldözünk össze-vissza száz képet ugyanarról a témáról, hanem megvárjuk azt az egy tökéletes kompozíciót. Ez a fajta megfontoltság különösen izgalmas lehet egy horror elemekkel átszőtt környezetben, ahol minden kocka exponálása kockázattal járhat, és a sötétben megbúvó furcsaságok dokumentálása egyszerre cél és túlélési stratégia.

A fejlesztők koncepciója szerint a folyamatos fényképezés inspirálja a főszereplőt, és lehetővé teszi a fényképezőgép fejlesztését is. Ez a megoldás kísértetiesen hasonlít a kiváló Umurangi Generation működési elvére, ahol a fotózás nem csupán eszköz, hanem a világ megértésének és a benne való előrehaladásnak a kulcsa. A játékmenet tehát várhatóan egy meditatív, mégis feszültséggel teli egyensúlyt teremt a felfedezés és a dokumentálás között.

Egy bizarr világ kapui megnyíltak

A SOMBRAS: negative frames világa a japán és spanyol kultúra különös elegyéből építkezik, ami már önmagában is egyedi atmoszférát teremt. A kisvárosi japán környezet, a fedett bevásárlóutcák és a hétköznapi terek ismerőssége adja meg azt a kontrasztot, amitől az alternatív valóságba való átcsúszás igazán nyugtalanító élménnyé válik. A művészeti irányzat erőssége, hogy a hétköznapiból csinál hátborzongatót, a megszokottból pedig idegent.

A játék jelenlegi állapotában a fejlesztők már egy nyilvános playtestet is elérhetővé tettek, így a legelszántabb rajongók már most belekóstolhatnak ebbe a fotós rémálomba. Ha valaki nem szeretne azonnal tesztelni, de felkeltette az érdeklődését a koncepció, a Steamen már most felkerülhet a kívánságlistára, hogy ne maradjon le a megjelenésről. A játék ígéretes egyvelege a túlélőhorror, a fotós szimulátor és a lélektani dráma műfajainak.

A Maboroshi Artworks alkotása pontosan azt a fajta egyedi, szerzői víziót képviseli, amire a független játékfejlesztés képes. Nem a jumpscare-ek olcsó sokkolására épít, hanem a lassan kúszó, nyomasztó atmoszférára és a vizuális történetmesélésre. Shiomi története a személyes identitás, az elidegenedés és a valóság törékenységének témáit boncolgatja, mindezt egy olyan játékmechanikán keresztül, ahol a fényképezőgép lencséje egyszerre fegyver, pajzs és kulcs a szabadsághoz.

ÉRZÉKENY TARTALOM!

Ezt az üzenetet azért látod, mert olyan tartalom van itt kép vagy videó formájában, ami érzékeny lehet a 18 évnél fiatalabb korosztály számára. Kérlek válaszolj a kérdésre!

Elmúltál már 18 éves?


© Maboroshi Artworks

Forrás: RockPaperShotgun.com