A Hogwarts Legacy 2 nem kap mentességet a játékosoktól

Van valami különleges a Harry Potter világában, ami egyszerűen sosem halványul el, akárhány év is telik el. A rajongók úgy nőttek fel ezekkel a könyvekkel és filmekkel, mintha saját életük részei lettek volna. Sokaknak a sorban állás éjfélkor, az új kötetek megjelenésének izgalma elevenedik fel, mások régi konzolokon játszották végig a korai játékokat, és sokan ma is fel tudnak sorolni egész jeleneteket vagy varázslatlistákat. Amikor megérkezett a Hogwarts Legacy, mindezt a nosztalgiát hirtelen előhozta, és számos játékos számára ez volt a legközelebbi dolog ahhoz, hogy valóban a varázsvilágban éljen.

Mégis, ez a hatalmas lelkesedési hullám eltakart egy csomó, a felszín alatt bújkáló problémát. A legtöbb játékos szemet hunyt felettük, mert egyszerűen fantasztikus érzés volt barangolni Roxfort területén. Most azonban, hogy a folytatás közeleg, már nincs meg az a különleges izgalom, ami a kastély első látványát kísérte. A következő játéknak többet kell nyújtania egy gyönyörű világnál. Jobb írást, nagyobb változatosságot, átgondoltabb dizájnt és mélyebb, jutalmazóbb rendszereket igényel. Az első résznek ezt nagylelkűen elnézték, mert egy ikont képviselt. A Hogwarts Legacy 2 ezt a mentességet már nem kapja meg.

A sikerek ellenére egyértelművé vált, hogy a játékmechanikák nem mindig voltak a maguk teljes értékűek. A karakterfejlődés – néhány kivételtől eltekintve – meglehetősen lapos maradt, a harcrendszer gyorsan kiszámíthatóvá vált, és a felszerelések gyakorlatilag semmilyen jelentős hatással nem voltak a játékélményre. Ezek a hiányosságok mutatták, hogy a folytatásnak komolyabb lépésekre van szüksége.

A Harry Potter varázslat takargatta a gyengeségeket

Amikor a Hogwarts Legacy megjelent, a nosztalgia ereje annyira erős volt, hogy szinte mindent eltakart, amit a játék nem sikerült tökéletesre megcsinálnia. A játékosok örömmel néztek el mellett egyes sekélyes karakterfejlődés mellett, mert az iskolán belül sétálni egyszerűen fantasztikus élmény volt. Nem zavarta őket az ellenfelek kiszámítható viselkedése, mert a klasszikus varázslatok használata önmagában izgalmas volt. Még az ismétlődő mellékküldetéseket is könnyebben elnézték, mert a körülöttük lévő világ vizuálisan lenyűgöző és hűen tükrözte a sorozat szellemét. Az egész életüket a világnak szentelt rajongók számára az volt a lényeg, hogy végre ilyen részletességgel fedezhették fel Roxfortot.

Idővel azonban egyre nyilvánvalóbbá váltak a hiányosságok. A karakterek – Sebastian Sallow kivételével – ritkán változtak vagy nőttek érdekes módon, ami miatt a történet inkább biztonságosnak, mintsem merésznek hatott. A harc gyorsan belecsúszott egy könnyen elsajátítható ritmusba, és a széles körű varázslatválaszték sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen a csaták ritkán ösztönözték a kísérletezésre. A felszerelések kezelése rendkívül gyenge volt, és gyakorlatilag semmilyen valódi hatással nem volt a karakterfejlődésre.

Az ellenségtípusok száma is túl szűkös volt, de ezt a játék magas szintű alapélménye miatt szinte egyetemesen elnézték. Ennek eredményeképp a felfedezés egy idő után inkább egy listárló ügyintézésnek, mintsem valódi titkok feltárásának tűnt. A rejtvények és tevékenységek többször ismétlődtek, és a csodálat érzése lassan rutinná alakult. A varázslat továbbra is jelen volt, de már nem volt elég erős ahhoz, hogy elrejtse mindazt, amivel a játék küzdött.

Miért nem lesz elég a látvány a Hogwarts Legacy 2-ben

A folytatás előtt keményebb dió áll, mert a játékosok már nem vakon indulnak neki. Már járkáltak Roxfort termei között és látták, hogyan éled fel a világ. Az újdonság varázsa elillant, ami azt jelenti, hogy most már a játékrendszereknek kell ragyogniuk. A harcnak nagyobb komplexitásra és stratégiai mélységre van szüksége. A következő játéknak ösztönöznie kell a játékosokat, hogy kreatív módon kombinálják a varázslatokat, ahelyett, hogy ugyanazokba a kényelmes kombókba menekülnének.

Az írásnak is óriási lépést kell tennie előre. A rajongók szeretik a világot, de készen állnak egy olyan történetre, amely mélyebbre ás abban, ami a Harry Pottert olyan emlékezetessé teszi. A karakterek ívükön kell, hogy végighaladjanak a játék során, és a küldetések értelmes kimenetellel kell, hogy jutalmazzák a kíváncsiságot, nem kiszámítható jutalmakkal. Az első játéknak voltak néhány bájos pillanata és valóban izgalmas történeti fordulata (Sebastian Sallow története), de ez ritkán hatolt túl a felszínen. Egy folytatásnak lehetősége van érzelmileg gazdagabb területeket feltárni, lehetővé tenni a játékosok számára, hogy valódi döntéseket hozzanak, és olyan történetet építsenek, amelyről érdemes beszélni a kredit után is.

Mindennél fontosabb, hogy a Hogwarts Legacy 2-nek nagy ugrásnak kell érződnie, nem biztonságos ismétlésnek. A világ már eleve gyönyörű és magával ragadó. Amit a játékosok most várnak, az egy olyan játék, amely mélységben és kreativitásban is megfelel ennek a világnak. Egy folytatás, amely az okosabb dizájnra, az erősebb írásra és a dinamikusabb rendszerekre fókuszál, könnyedén lehet generációja kiemelkedő fantasy RPG-je. A Roxfort rajongói egy olyan kalandra vágynak, amely jobban kihívja, jobban meglep és a maximálisat hozza ki mindabból, ami a varázsvilágot érdekessé teszi.

Forrás: ComicBook.com ↗̱