Abyssus – DOOM ihletésű FPS sósvízi pokolban

Az elmúlt években a roguelike rajongóknak igazi lakomát rendeztek a játékfejlesztők. A Hades, a Vampire Survivors, a Balatro és a Blue Prince mellett számtalan más kiemelkedő cím tette színesebbé a műfajt, annyira, hogy már nehéz mindet végigjátszani. Ahogy ezek a játékok egyre népszerűbbé válnak és fejlődnek, még a „jó” címeknek is nehéz kitűnni a tömegből. Úgy tűnik, az Abyssus is ebbe a kategóriába esik. Körülbelül 45 percnyi játék után úgy érzem, van potenciál a játékban, de még hiányzik belőle az a varázslatos összetevő, ami a műfaj csúcsára emelné.

A DoubleMoose Games fejlesztésében és a Dotemu indie kiadójának, a The Arcade Crew-nek a gondozásában megjelent Abyssus egy kooperatív (vagy egyedül is játszható) first-person shooter roguelike. A Risk of Rain, a Deep Rock Galactic, a Hades és a Vampire Survivors inspirálta, tempós lövöldözésbe kalauzolja a játékosokat egy sós víz által hajtott világba, ahol egy ősi, elsüllyedt királyság mélyén kell hatalmas sólerakódásokat felkutatniuk. Azonban, ahogy a „brinepunk” felfedezők rájönnek, a romok ellenséges lények hullámai között rejtőznek.

Bár az Abyssus-ban van történet, az inkább csak keretet ad annak, hogy a játékosok mit is csinálnak ebben a világban. Megmagyarázza, miért merülnek el az ősi romokban, hogyan szerzik meg képességeiket, és mi történt azokkal, akik korábban jártak már a királyság mélyén. Ezeket az információkat azonban csak futás közben található naplóbejegyzésekből lehet megtudni, ami könnyen elfelejthetővé teszi őket. De a történet nem is a játék lényege – hanem a játékmenet.

A DOOM ihlette gyorsaság és dinamika

Az alapjátékmenet erősen az id Software újabb DOOM részeire emlékeztet. Míg a Brine Revolver lehetőséget ad célzásra (ADS), addig a Shotgun és az Engine Rifle a „fuss és lőjj” stílust részesíti előnyben, egy másodlagos tüzelési móddal az ADS gombhoz rendelve. A dupla ugrással és a alapértelmezett kitérő képességgel párosítva egyértelműen a „boomer” shooter irányába hajlik. Még az arénák elrendezése is a folyamatos mozgást támogatja, akár a DOOM-ban.

A gyors és heves lövöldözés tökéletesen passzol az ellenfelek kialakításához. Ahogy említettem, az arénák elrendezése a DOOM-hoz hasonlóan ösztönzi a folyamatos mozgást. Emellett rengeteg ellenség zúdul egyszerre a játékosra, így folyamatosan figyelni kell, hol van épp mindenki, és lövés közben félre kell húzódni. Van egyfajta ritmusa a harcoknak, ami nekem tetszik. Gyakran kialakítok egy útvonalat az arénában, és próbálom mozgás közben likvidálni az ellenfeleket. Ez szórakoztató, izgalmas, és folyamatosan éberen tart.

Az alapvető összecsapások viszonylag könnyűnek tűnnek az elején. Azonban volt egy nehézségi ugrás, amikor túl magabiztos lettem, és egy addig nem látott lény hatalmas életerőt vitt le tőlem. A főellenség a futás végén pedig komoly kihívást jelentett, főleg a csatatér figyelmen kívül hagyása miatt buktam el. Bosszantó volt így elveszíteni a futást, de rögtön újrakezdtem, remélve, hogy legközelebb jobban sikerül.

A változatosság és a fejlődés rendszere

A futások során találhatóak Áldozati Oltárok, melyek Áldásokkal ruházzák fel a játékost – ezek fegyverek elsődleges vagy másodlagos tüzelési módját, valamint a képességeket erősítik. Ezek az Áldások minden futásnál változnak, ahogy a pályák elrendezése és az ellenfelek is, így minden próbálkozás friss élményt nyújt. Az erősítések széles skálán mozognak: a Szél sebzés területi hatást okoz, míg a Tűz növeli a fegyverek sebzését.

Mivel eddig kevés időt töltöttem az Abyssus-sal, még nem tudtam kipróbálni, hogy lehetséges-e „tört” build-eket létrehozni, vagy mélyebben beleásni magam a táborban található Soul Wheel állandó fejlesztéseibe. Amit viszont értékelek az Áldások rendszerében, az az, hogy minden fejlesztés érezhető változást hoz, még rövid távon is. Volt egy Szél, Tűz és Vér build-em, és bár nem volt tökéletes a szinergia, a képességek hatásosak voltak a harcban. Kíváncsi vagyok, lesznek-e olyan „aha-élmények”, mint a Vampire Survivors vagy a Balatro bizonyos build-jeinél.

A roguelike műfajban talán a legfontosabb a játékmenet ciklusa. Ha az első pár óra után nem kívánod, hogy legyen még egy futás, valószínűleg nem éri meg játszani. Bár én még nem mélyedtem el teljesen ebben a ciklusban – elég könnyen eljutottam az első főellenségig –, az Abyssus mégis kíváncsivá tett további kalandokra. Lehet, hogy nem nyújt forradalmi újdonságot, de szórakoztató játékmenete és érdekes mechanikái lekötik a figyelmem. Várom, hogy a DoubleMoose Games Abyssus-a augusztus 12-én milyen formában kerül majd kiadásra.

Forrás: ComicBook.com ↗̱