A Pokémon Champions felfedi a sorozat tartós egyjátékos

A Pokémon világa idén ünnepli 30. születésnapját, ami tökéletes alkalom arra, hogy visszatekintsünk a szerény kezdetekre. Azóta, hogy az első játékok megjelentek Japánban, a franchise óriási popkulturális birodalommá nőtt. Az animétől a kártyajátékon át számtalan spin-off játékig és egy óriási mennyiségű merchandisingig, a Pokémon szilárdan a gyűjteményes és videojátékpiac része. Mégis, a franchise egy alapvető feszültséggel küzd már a legkorábbi időktől fogva, ami a Pokémon Champions című legújabb játékban éri el talán a csúcspontját.

Annak ellenére, hogy gyökerei egy egyjátékos RPG-hez nyúlnak vissza, a Pokémon mindig is hangsúlyozta a közösségi kapcsolatok fontosságát. Ez jól látható a modern részekben, mint a Pokémon Go, ahol bizonyos Raid csaták teljesítéséhez óriási csoportokra van szükség. Az egyjátékos élmény és a kényszerű társas interakció közötti feszültség a kezdetektől jelen volt a sorozatban, de a Pokémon Champions lehet az a pont, ahol ez a folyamat végérvényes formát ölt.

A játékosok egy része számára ez a közösségiasítás egy izgalmas kihívást jelent. Mások számára, akik inkább a magányos kalandokat kedvelik, vagy akár szociális szorongással küzdenek, ez egy jelentős akadály lehet, ami megfosztja őket a teljes Pokémon-élménytől. Ez a dilemma veti fel a kérdést: vajon a jövő a kizárólagos multiplayer felé tart?

A Pokémon mindig is megszállottja volt a többjátékos módnak

A Pokémon már az első generációtól kezdve ösztönözte a játékosok közötti kapcsolatteremtést. A Game Freak olyan Pokémonokat vezetett be, amelyek csak cserével fejlődhettek tovább. Ez azt jelentette, hogy aki tényleg mindent el akart kapni, annak meg kellett szereznie egy Game Boy Link kábelt és találnia kellett egy hajlandó partnert. Ez forradalmi ötlet volt az online játékok korát megelőzően, de gyakran nehézkes volt megvalósítani. A kezdeti években a Pokédex kitöltése gyakran valódi barátságokat vagy extra hardvervásárlást igényelt.

Ez a feszültség az egyjátékos RPG és a kötelező többjátékos elemek között a mai napig fennáll. A csere persze könnyebbé vált az online lehetőségekkel, de a hagyomány, hogy bizonyos tartalmak – mint a verzióexkluzív Pokémonok vagy a csere-fejlődés – a többjátékos mód mögé rejtve vannak, továbbra is feszültséget okoz. Egyes elemek, mint a Tera Raidok, opcionálisak lehetnek, de az eredeti „mindent el kell kapni” mottó soha nem volt teljesíthető a szigorúan egyedül játszók számára.

Sok rajongó számára ez a közösségi aspektus a varázs része. Másoknak viszont, akik különböző okokból – legyen az szociális szorongás, időhiány vagy egyszerűen a preferencia – inkább egyedül játszanak, ez egy állandó hátrányt jelent. A Pokémon Go Raid csatái, a kártyacsere a Pokémon TCG Pocket-ben, vagy éppen a főjátékokbeli trófeák mind emlékeztetnek erre a folyamatos egyensúlykeresésre a franchise történetében.

A Pokémon Champions jelentheti az egyjátékos tartalom végét

A Pokémon Champions bejelentésétől fogva sejthető volt, hogy ez a játék merőben más irányt vesz. Míg a legtöbb korábbi Pokémon játék – még a Pokémon Unite MOBA is – kínált valamilyen lehetőséget a CPU elleni gyakorlásra vagy egyjátékos kihívásokra, addig itt a helyzet radikálisan más. A tutorial csaták után a játékosoknak kizárólag valódi emberi ellenfelekkel kell megküzdeniük.

Ez a tervezési döntzés összhangban van a játék céljával: ő a Pokémon VGC versenyzés új otthona és egy battle simulator. Ebből a szempontból logikus, hogy a fókusz a PvP-n van. Azonban ez egyben azt is jelenti, hogy a kezdők vagy azok, akik csak laza gyakorlásra vágynak, gyakorlatilag nincsenek védőháló alatt. Nincs lehetőség stratégiákat kipróbálni vagy csapatot építeni egy kockázatmentes, számítógép elleni környezetben.

Így a Pokémon Champions valóban lehet az első nagyobb Pokémon játék, amely szinte semmit nem kínál a szólójátékosoknak. Egy olyan franchise számára, amely egy egyedül játszható RPG-ként indult, ez jelentős fordulópont. A jövőben talán megjelenhetnek CPU csaták, de egyelőre ez a játék tisztelni tudja a versenyző szellemet, ugyanakkor számos hagyományos rajongót maga mögött hagyva. A kérdés az, hogy vajon ez egy izolált kísérlet, vagy a jövő ígérete a Pokémon-univerzumban.