A Marathon alfa tesztek sikerén a Bungie jövője foroghat kockán?

A Bungie története csúcsok és völgyek, diadalok és kis híján elsiklott lehetőségek sorozata. A stúdió a modern konzolgenerációt definiálta a Halo: Combat Evolved-del, majd olyan trilógiát alkotott, amely a játékipar egyik legkiemelkedőbb alkotása ma is. Ezt az örökséget vitte tovább a Destiny, amely forradalmasította a live-service játékok világát. Az MMO-kból ismert rendszeres frissítések és a Bungie-ra jellemző kiváló lövöldözés ambiciózus keveréke úgy tűnt, megtalálta a siker receptjét. A Destiny 2 is ezt az irányvonalat követte, ígérve még több évnyi izgalmas játékélményt, amire kevés más stúdiónak lett volna kapacitása.

Az évek azonban múltak, és a sikerek helyett a Bungie kezdett megrogganni. A Destiny 2 számos olyan döntést hozott, amelyek a monetizáció és az egyensúly hiánya miatt még a legelhivatottabb rajongókat is elidegenítették. A Marathon lett volna a következő nagy projekt, ám a vitatott vállalati döntések és a bizonytalan alfa tesztek arra utalnak, hogy a Bungie a Marathon késései után talán végleg elveszíti jelentőségét.

Számunkra, akik a játékipar alakulását figyeljük, a Bungie neve minőséggel és innovációval volt szinonima. Most azonban komoly kérdések merülnek fel a stúdió jövőjét illetően, és a Marathon nem csupán egy új játék, hanem a Bungie létezésének szimbolikus tesztje is lehet.

A Destiny hanyatlását követő küzdelem

Amikor a Destiny 2014-ben megjelent, a Bungie egy valóban forradalmi címet alkotott. Egy olyan megosztott világú lövöldözős játék, amely egyesítette az FPS kielégítő játékmenetét az MMO végtelen lehetőségeivel, generációt meghatározó innovációnak ígérkezett. És sok szempontból az is lett. A Destiny és folytatása a játékipar egyik legelkötelezettebb rajongótáborát építette fel, tovább erősítve a Bungie pozícióját.

Még én is, aki nem voltam nagy rajongója sem a lövöldözős, sem az MMO játékoknak, beszippantott a Destiny 2 világa. Még mindig élénken él bennem az a pillanat a Leviathan raiden, amikor az utolsó másodpercben megmentettem a csapatunkat. A barátom éppen visszavitte az utolsó zászlót, a szövetségeseink pedig a Castellum szakaszon a kudarc szélén álltak. Átugrottuk az utolsó falat, és én, Stormcaller Warlockként, aktiváltam a szuperképességem, elpusztítva az ellenfeleket és lehetővé téve a zászló elhelyezését. Ez az egyik kedvenc játékélményem, és ez egy olyan műfajban történt, amit amúgy nem is szerettem annyira. Ennyire erős volt a Bungie varázsa, és ezért olyan szomorú a stúdió jelenlegi helyzete.

Egy live-service játék fenntartása kimondhatatlanul fárasztó munka, és ez a teher bizonyult túl nagynak a Bungie számára. A rajongótábor ellenére sokan csalódónak találták a Destiny 2-t, mint folytatást. Az új osztályok hiánya és a bizonytalan kezdet elidegenítette a rajongókat, és ezt tovább fokozták a bővítmények. Ezek egyenetlenek és inspirálatlanok voltak, megújították az elcsépelt narratívákat, ami kiábrándító történeti kifutásokhoz vezetett, és olyan egyensúlyproblémákat hoztak, amelyek mélyre hatoló szakadékot vájtak a közösségbe.

A Marathon bukása a végjáték lehet?

Első pillantásra a Marathon logikus lépésnek tűnik a Bungie részéről. Egyik legkorábbi franchise felélesztése lehetővé tette, hogy a nosztalgia erejét kihasználva új ötletekkel innováljanak. Merész döntés volt belépni az extraction shooter műfajába, amelyet olyan címek uralnak, mint az Escape from Tarkov és a Hunt: Showdown. Még merészebb volt ezt hero-shooter elemekkel ötvözni, előre meghatározott, egyedi képességekkel rendelkező karaktereket bevezetni. Ez a választás azonban kockázatos, hiszen az extraction shooterek notóriusan nehezen egyensúlyozhatók, megkövetelik a feszültséget, a tempót és a jutalmazó játékmenetet. További nehézséget jelent a laikus és a versenyző játékosok, valamint a szóló és a csapatorientált játékstílusok megfeszített egyensúlya.

A nagyobb probléma a Bungie hitelessége. A Destiny 2 miatt már amúgy is vékony jégen jártak, de most úgy tűnik, a stúdió a lehető leggyorsabban szeretné a hírnevét a béka segge alá juttatni. A játékmeneti döntések, mint például a karakterek mögé zárás, a szóló játék hiánya és a Marathon világának radikális áttervezése egy dolog. Ezek elhalványulnak a fejlesztéssel kapcsolatos döntések mellett, amelyek a Bungie rajongói számára még nagyobb bizalmi sértéseknek bizonyultak. Az állítólagos műtárgy-lopás, a fejlesztői streamek törlése és a pánikszerű marketing változtatások egyértelművé tették, mennyire megrendült a Bungie belülről és mennyire megbízhatatlan a külső szemlélők számára. Mindez ahhoz vezetett, hogy én és sokan mások a Bungie jövőjétől tartunk.

Mindezek ellenére én azt szeretném, ha a Marathon sikeres lenne. Ha azonban megbotlik, a következmények annyira súlyosak lehetnek, hogy a Bungie ugyanazt a sorsot érheti, mint annyi más stúdiót: a bezárást. A stúdió megmentője a Sony lehet, amely egyre nagyobb érdeklődést és befektetést mutat a Marathon és a Bungie iránt. Ugyanakkor a Sony sem tévedhetetlen. A live-service játékok felé történő váltása katasztrofálisnak bizonyult több projekt megszűnésével és a Concord leállításával. Csak remélhetjük, hogy tanultak a hibáikból, és készen állnak ezeket a Marathon fejlesztése során alkalmazni.

A Bungie évtizedek óta a játékipar középpontjában áll. A Marathon több mint egy játék; szimbolikus súlyt hordoz, egy olyan emlékmű, amely megmutatja, hogy a stúdió a jövőben is releváns maradhat az innováció, a kiváló minőségű lövöldözés és az izgalmas narratívák által. A stúdió jövője a hamarosan megjelenő extraction shooteren múlik, egy olyan jövőn, amelyet külső erők, mint az Arc Raiders, és belső problémák egyaránt fenyegetnek. Ha a Marathon elbukik, a Bungie is bukni fog, és talán örökre elmossa azt az ikonikus örökséget, amelyet több mint három évtizede épített.

Forrás: ComicBook.com ↗̱